Gumiszoba

Nem egyszerű dolog ez a magyar lét, amúgy aktuálisan. Szegény polgár nem győzi kapkodni a fejét, ezer csatornából ömlik rá a kapitális baromságok válogatott elegye.

Nincs a baromnagy világnak olyan istenhátamegetti lakatlan szigete, ahová a szerencsés vizhulla után ne vetne ki palackpostát a víz, benne a legfrissebb aktualitásokkal -vajon mit csináltak már megint, politikus vagy egyébb média celebjeink.

Persze, régen se lehetett egyszerű.

Bár, amíg a lakosság túlnyomó részét védelmezte az  analfabétizmus jótékony mámora, és a kommunikáció legfőbb eszköze a kapu előtti pletyka, valamint a falusi kisbíró szombati performansza volt, no, addig legalább csepegtetve jutottak el hozzánk, a világ, és lakói mentális állapotáról szóló, már akkor sem lélekemelő történetek. Viszont, a nem túl tökéletes információáramlás miatt bízhattunk abban ,nem az egész világ hülyült meg, csak a saját környezetünk furcsa egy kicsit, tán a szomszéd faluban élnek normális emberek.

Hála a gyakorlatilag nem létező tömegkommunikációnak, még élt a remény.

Aztán föltalálták nekünk a tv-t, a rádiót, a műholdakat, és remek hozadékaként, innoválták nekünk a gumiszobát.

Gondolom abból a meggondolásból, hogy aki a hírek szerint bolond, azt majd jól bezárják oda. Vagy azt, aki a hírektől bolondul meg.

Netán mielőtt megbolondulna, odamenekülhessena hírek elől. A szabad választás jogán.

Ott meg, gumidominózhat kedvére, ha akar.

Jelentem, a gumiszoba mától, figyelni fogja a híreket, figyelni fogja leendő vendégeit, és ha valaki már nagyon gyanús, annak egy apró figyelmességet is megszavaz.

Egy gumidominót.

Első figyelmeztetés gyanánt.